Átmenetileg megint hatalmába kerített a depresszió. De ez most más mint 10 évvel ez előtti depresszióm, mert most NEM engedem, hogy magába szippantson a keserűség.

Nehéz, nagyon nehéz elviselni a fizikai tüneteket, sokszor félek és elbizonytalanodok. Rosszabb időszakjaimban, mint most is, a mi van ha..? kérdéseken gogyózom. Most is szorongok: például érzem, hogy  teljesen meg vannak feszülve az izmaim,nehezen kapok levegőt-pedig csinálom a hasi légzést, még sem tudom letüdőzni a levegőt- és külvilági vagyok. De nem eshetek pánikba. Annyiszor átéltem/túléltem már ezt, hogy elegem van belőle.  Majd előbb-utóbb elmúlik. Nem fél óra múlva, nem estére, hanem talán  másnapra. ( Egyedül a deperszonalizáció az ami hatalmába tud -még -keríteni, mert  viszonylag friss tünet, fél éve kezdődött)

Amikor mélypontra kerülök próbálom tudatosítani magamban, hogy én döntök. Dönthetek, hogy kesergek, figyelem a testi tüneteimet és belerángatom magam újból egy ördögi körbe, vagy próbálok szarni rá. Nyilván nem egyszerű nem tudomást venni a tünetekről. Idő kell hozzá, és meg kell tanulni. Az élet tanulásból áll. Az ember azt hiszi, hogy tanulni az iskolásban kell, az életet pedig (túl)élni. Szerintem igazából élni is meg kell tanulni. Eddig én is sem éltem igazán. Sajnáltattam magam, nem értettem mivel érdemelt ki azt hogy ennyit szenvedjek. Rájöttem, rosszul értelmeztem a dolgokat. Minden fejben dől el. ÉN választhatok, hogy élni akarok e, megérteni a körülöttem zajló világot, megérteni a velem történő dolgokat, vagy csak vegetálni, és folytatni a létezésem abban a mókuskerékben amiben eddig voltam. 10 év kellett ehhez, hogy felnyíljon a szemem és válasszak. Most is ennek a folyamatát élem. Bár szorongásom tünetei eszméletlenül felerősödtek, rosszabbak mint anno és jött egy új is, a deperszonalizáció. De valamiért még sem vagyok elkeseredve. Ami nagyon sok erőt ad, az az hogy végre tudom mi okozza nálam a szorongást. Ez már haladás! Szeptember óta pszichiáterhez és pszichológushoz is járok. Összeteszem a két kezem, hogy lehetőségem van rá, mert sokat segítenek a JÓ szakemberek.

Érzem, elindultam a gyógyulás felé vezető úton, ami tele lesz mély gödrökkel és magas emelkedőkkel. Hosszú lesz az utazás. Közben pedig csak tanulok és tanulok.