Rájöttem, túlságosan görcsösen akarom a kérdéseimre megtalálni a választ, és ezért érzem néha azt, hogy begolyózok. Úgy vagyok vele, elnyomni ezeket nem lehet , mert idővel úgyis megint előjönnének és megint kezdődne miden előröl.

Talán az megoldás lehet, ha kiszélesítem a látóterem. Például egyre jobban érdekel  a keleti filozófia, és egyéb ideológiák, hipotézisek. Megvagyok keresztelve, egy ideig hittem is a keresztények Istenében, aztán kamaszkoromban elveszítettem a hitem és elkezdett érdekelni az okkultizmus. Így visszagondolva soha nem tudtam azzal sem azonosulni, inkább csak erőltettem. Rá pár évre már hülyeségnek is tartottam, így mostanáig gyenge ateistának vallo(tta)m magam. -A gyenge ateisták nem jelentik ki tételesen, hogy nem léteznek istenek, de ők maguk nem hisznek bennük.-(Eddig) ez áll legközelebb hozzám,de a lelkem mélyén érzem,hogy valami hiányzik. Elgondolkodtam azon, hogy miért ne létezhetne és tudna megférni egymással a különböző vallások istenei. Bár ebben nem tudok annyira hinni,de milyen alapon vethetném el ezt a gondolatmenetet. És az ateisták miért tagadják egy magasabb erő létezését? Mert nem lehet bizonyítani? Miért akarunk mindent annyira bizonyítani?

Általános dolgokban mindig is racionalista ember leszek, az okokat fogom keresni, és a legésszerűbb választ elfogadni. De olyan nagy és nehéz kérdésekben, hogy hogyan alakultunk ki a világűr nekem nem elég annyi hogy ősrobbanás. De mikből történt a robbanás? Valamiknek kell ott már lennie, és azok, hogy keletkeztek? És mi az, hogy a világegyetem állandó? Ami állandó az is valamikor, valamiből elkezdődött. Viszont ha valami magasabb rendű alkotott akár csak pár apró molekulákat is, amikből aztán ősrobbanás lett, akkor a magasabb rendűt mi alkotta; az hogyan jött létre? A nevében végül is benne van: magasabb rendű. Ezért talán az amit az emberi elme soha nem fog tudni megérteni. Sokak szerint nincs igazam. De végül is milyen alapon? Azért mert ő nem ebben hisz? Mert hülyeségnek tartja amit én gondolok?  Számomra az az igazság amivel én a legjobban azonosulni tudok.

Megtanultam én is, hogy vitatkozni, érvelni lehet, de nem ítélhetek el valakit azért mert olyanban hisz, amiben én nem. Az életet sokszor nehéz értelmezni- nem is olyan rég,még szántam a hívő embereket, azt gondoltam persze egyszerű mindent egy (vagy több istenre) fogni, de végül is miért kéne mindent túl bonyolítani. A sok-sok kérdés csak újabbakat vet fel, de miért akaro(un)k mindent megválaszolni??...amikre nincs is egységesen elfogadott válasz. Azt hiszem kezdem megérteni/elfogadni a vallásos embereket.