Mostanában nagyon visszavágyom a gyermekkoromba. Néha már olyan, mintha honvágyam lenne..Sőt honvágyam van oda ahol minden szép és jó volt, ahol boldog voltam, ahol együtt volt a család, ahol nem volt pánikbetegség,szorongás sem stressz, csak boldogság. A házunk, nagy kapucin, az udvar, a konyhabútor aminek a munkalapját akkor még fel sem értük, a lépcső amiről hányszor legurultunk ikimmel, és az alján minden reggel ott szürcsöltük a kakaót, az emelet, a kis szobánk, a sárga sötétítő függöny, a kedves kis játékaink..mind annyira hiányoznak. Szerencsére elég részletgazdag emlékképeim vannak onnan, és még mi minden elő tud jönni ha egy kicsit megerőltetem az agyam. Szoktam álmodni is ezzel a házzal,meglehet álmomban teljesen másképp néz ki (sokkal szebb), de az érzés ugyanaz. Egyre gyakrabban veszem elő a gyerekkori fényképet is, hogy még mélyebben átérezzem újból azt a csodás időszakát az életemnek.

Régebben emlékszem csomószor eljátszottam azzal a gondolattal, hogy ha visszamehetnék az időben hova mennék. Anno mindig a középkorba vagy pedig a 19-20.századba utaztam volna vissza. Most már nem mennék ennyire messzire..