@ebiubi: örülök, hogy jobban vagy. most már én is kezdem megérteni, hogy a kiváltó okokat,a körülményeket kellene feltérképezni majd rendbe tenni. talán egy pszichoterápia is hasznos lehet ebből a szempontból. azóta új munkahelyem lett, talán egy kicsit kevesebb a stressz is.
úgy vettem észre,hogy a fórumozás, eszmecsere nekem is sokat segít. az angol nem probléma, de valamiért még hatékonyabb, ha az anyanyelvemen olvashatom el mások tapasztalatait (ezért is örülök ennyire ennek a blognak). a pánikrohamokkal ugyanúgy vagyok, ahogy te is. szinte már örülök, ha időnként visszatérnek a klasszikus pánikrohamok,mert ilyenkor a DP/DR tünetek valamelyest alábbhagynak. olyan mintha a két jelenség intenzitásának szorzata állandó lenne. :-)
az ún. "külvilági" érzések mostanában nem annyira jellemzőek, inkább valamiféle szekunder hatások, melyeket, amelyekhez hasonlóakat néhány korábbi bejegyzésedben te is felsorolsz. nyomasztó, filozófiai jellegű problémák és kételyek gyötörnek folyamatosan és olyan, mintha az érzelmeim és a gondolataim struktúrája gyökeresen megváltozott volna (lásd. az általad említett "új operációs rendszer"-hasonlat). sokszor azt tapasztalom, hogy hirtelen mintha valamilyen logikai pozitív visszacsatolásba kerülnének a gondolataim, majd egyre gyorsabban és gyorsabban váltakozni kezdenek. ezt nagyon erős rosszullét kíséri,melyből csak mesterséges figyelemeltereléssel lehet kitörni.
végül megosztok néhány számomra bevált praktikát én is, hátha segítség lehet másoknak:
- pozitív, amolyan harmóniát sugárzó, "gyógyító" filozófiai írások olvasása. nehéz ilyet találni, mivel a filozófiai fejtegetések általában csak még lejjebb húzzák az elmét az őrületben. elsősorban a tradicionális vallásokkal kapcsolatos lelkiségi írások, illetve a metafizikai tradicionalizmus szellemi hátteréhez köthető elmélkedések tartoznak ide. úgy vettem észre, hogy a szorongató gondolatokat inkább az általam disszonánsnak, kifordultnak látott modern és posztmodern filozófia indukálja. véletlenül találtam is egy oldalt, itt (és az itt idézett íróktól) egész jó gondolatokat lehet olvasni: www.arsnaturae.hu
- zeneterápia klasszikus zenével
- tudományos cikkek, könyvek olvasása. a tudomány összefüggéseinek szemlélése szilárd, biztonságot nyújtó szellemi talajt biztosít a képlékeny mocsárral szemben.
@Ferdinandus: szia! nem volt kimondott terápiám, de jártam egy pszichológushoz abban időben, és ő mindenképpen jó hatással volt rám. Ettől függetlenül sok időbe tellett mire elfogadtam a dp-t.. Ami nekem kimondottan segített, az az,hogy rengeteget olyan fórumot olvastam, ahol sorstársak támogatták és biztatták egymást. Nem tudom, hogy állsz az angollal. de kismillió ilyen fórumot találni, csak a lényeg, hogy tudd kiszűrni az értékes hozzászólásokat :) Egyébként a pszichológusom és a fórumok tudatosítottak bennem, hogy nem szabad görcsösen akarni a gyógyulást. Azt hiszem a kulcsa az egésznek, hogy megbékélsz a dp-vel. Nyílván az életednek egy nehezebb időszakát éled, amire nálad a szervezeted nem pl. gyomorfekéllyel reagál, hanem dp-vel :)
A mai napig szoktam külvilági lenne - pl, most is, mert újabban a hirtelen időjárás változás is kihozza - csak már közel nem olyan intenzitással jön elő, mint anno amikor ezt a blogot elkezdtem. Mostanában a pánikroham ami felerősödőtt a szorongásos tüneteimből, pedig pár éve, az első dp-s időszakomban meg visszasírtam, hogy inkább az, mint a külvilágiság:D
Tudom, hogy nehéz és nagyon elkeserítő tud lenni, ez az állapot, de értsd meg ez egy tünet, nem ezt kell meggyógyítani, hanem azon az életvitelen kell változtatni, ami ezt előidézte. Mi újság amúgy? Sikerült valamelyik stresszfaktort (családban, munkában) mérsékelni?
@Gábor1983: Szia Gábor! A gyógyszer hatékonyságát nem mások tapasztalata során próbáld megítélni. Mindenfélét olvasni a neted, de ne ezekre alapozz. Ha szükségesnek érzed, keress fel egy szakembert, Amit én javasolok, hogy viszont ne pszichiátert, hanem pszichológust. Anno, én tiniként pszichiáterhez kerültem,aki egyból gyógyszerre állított. 11 éve szedek SSRI-t, és továbbra is szorongok. Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy nem segít(ett), mert bizonyára igen, de önmagában semiképp nem elég, és biztos vagyok benne, hogy sokkal több esetben írják fel, mint indokolt lenne. Kifejezetten nekem a DP-re amúgy semmi nem használt, még a Xanax sem, pedig a feltalálójának a nevét imába foglalnám. Viszont a lényeg,minden szorongással járó tünetnél és így DP-nél is nagyon hatásos módszer amit írsz, hogy eltereled a figyelmed. A nehéz koncenrtálás, attól van, hogy tudod, hogy ezt (pl. kert körüli munkálatok) most azért csinálod, hogy ne szorongj. Vagyis valamin szorongsz, majd aztán azon szorongsz, hogy eltereld a szorongásról figyelmed..ki van ez találva :) De jól csinálod, csak lazíts és adj magadnak bőven időt!
@Ferdinandus: szia! amit írsz, hogy a filozófiában keresed a választ a lét kérdéseire, nagyon ismerős. Amit biztosan mondhatok, legalábbis saját tapasztalatból, hogy nem segít, sőt ahogy Te is írtad inkább az őrületbe kerget, mert még több kérdést vet fel. Amit inkább tudatosíts magadban, hogy ez elménk korlátolt, és nem képes bizonyos információk feldolgozására. Többek között ezért sem bírjuk felfogni, elképzelni a végtelent. Nekem, amikor a létre vonatkozó kérdéseim merülnek fel, egyszerűen próbálom őket elengedni, és nem keresni rájuk a választ. Igen, amikor az ember szorong, ez szinte lehetetlennek tűnik. Ilyenkor kedj el valami kellemesebb gondolatot mantrázni a fejedben. A másik stratágiám, hogy olyan válaszokat kreálok, amik számomra megnyugtatóak vagyis pontosabban amikkel azonosulni tudok. A filozófiában nincsenek tények, nem bizonyított egyik felvetés sem, így nem feltétlenül kell hinned, hogy amit Kant, vagy Descartes gondolt az valójában úgy van. Azokat az eszméket vedd magadhoz amiket képviselni is tudsz:)
Az alkohol valóban csodás szorongásoldó, egészen addig amik nem az okozója. Kezdem azt érezni, ahogy idősebb leszek, egyre több mindentől kapok pánikrohamot, konkrétan már attól is ha a fejembe száll a pia:D De, a lényeg, és Te magad is jól tudod az alkohol csak tünetet kezel. És nem, nem szeretnél alkohol függő lenni. Amúgy az alkoholfüggőség, magától nem alakul ki, általában minding van valamilyen testi, lelki betegség a háttérben. Azt írod nem találtál semmi mást ami használna, de mikkel próbálkoztál? Terápia, esetleg gyógyszer?
Kérlek, az öngyilkosságot verd ki a fejedből!! A szorongásra való hajlam (nem áltatom magam én sem) bizonyos emberekbe kódolva vannak. Viszont nem ennyire fekete-fehér a dolog, ahogy azt mi szorongó emberek látjuk. A gondolkodásunk az ami k***a szar :( Abban biztos vagyok, hogy a szorogásomat nem fogom kinőni, nem múlik el soha, szedhetek bármilyen gyógyszert, de már nem is ez a cél. Mert kit érdekel, ha olyan betegséged van, amit kordában tudsz tartani. Gondolj bele mennyi ilyen ember! Próbáld megtalálni a békét, és elfogadni, hogy igen, neked valószínű - ahogy nekem is - az a kereszted, hogy szorongó típus vagy. Lesznek is bőven még pocsék napjaid :) A magánéleted nem ismerem, és nem is akarom a pszichológus szerepét játszani, de ne törődj bele, ha valami szar. Írtad a melód nagyon stresszes, a családdal is rossz a kapcsolat. Szerinted hogyan tudnál jelenlegi helyzeteden változtatni? A sok stresszkeltő tényező közül, mit gondolsz melyik lehetne a legkönnyebben megoldani? Ezeket nem azért kérdezem, hogy nekem válaszold meg, hanem elsősorban magadnak. Kitartás!
Sziasztok! Nyáron még elég turheto az álopotom, de kisseb epizódusokban azert be-be jelentkezik a DR,mint pld. most is! Furcsa nyomást érzek a felyemben és furcsa gondolatok tornek rám a világgal kapcsolatosan, olyan mintha egyszercsak nemérteném az ido és a tér fogalmát. Nagyon fura érzés és ha még jobban bele mélyedek a gondolatokba, csak rosszab, és rosszabb lessz. Én is úgy ahogy FERDINANDUS irja, az alkohol-hoz nyúlok, persze a nyári napokon fóleg sorre vagy 1kis borra gondolok, és igyekszem nem túlzásba vinni. Ez azert valamenyit segít, persze megoldásnak nem gondolom. Gondolkozom gyógyszeres kezelésen, ha lenne tapasztalatotok, kérem írjátok le. Valahol olvastam hogy nemsegít. Amúgy hétvégén kivul minden nap melóba járok, hétvégén pedig a kertben meg a házon tevékenykedem, amit orokoltem a nagyszuleimtol, ez segit elterelni a figyelmemet ettol a borzalomtol, de sokszor nehéz koncentrálni. Szorítok mindenkinek!
@Zsanett Lichtenfeld: szia! folyamatosan,javulás nélkül fennáll az állapot, vagy inkább epizódok formájában jön elő? orvosi segítségét kértél már esetleg? üdv!
@Ferdinandus: nálam kb. 10 éves koromban kezdődött, de akkor még csak rövid ideig tartó, intenzív, de pár órán belül elmúló rohamok formájában azzal a jellegzetes álom-érzéssel. ez néhány éven belül gyógyszer hatására rendeződött (évente max 5-6 nagyobb rohammal), majd évekig teljes "nyugalom" volt (boldog aranykor). ez nagyjából arra az időszakra tehető, amikor gyakorló, buzgó keresztényként éltem, de mára ennek az életformának is vége szakadt. 3 éve viszont pánikbetegséget diagnosztizáltak, melyet követett a klasszikus DP/DR érzés, hanem inkább bizarr, fulladásos rohamok voltak. 1-2 hete kezdtem észrevenni, hogy visszatér a DP/DR, de valamelyest megváltozott formában! a posztban felsorolt tünetek szinte mindegyike folyamatosan fennáll, kivéve ezt "külvilági", vagy álom-érzésnek nevezett furcsa valamit. helyette inkább a nyomasztó, filozófiai-logikai gondolatok erősödtek fel, kontrollálhatatlan kényszergondolatok formájában. leginkább a posztban említett következő pont a legmegfelelőbb leírás erre: "megkérdőjelezek mindent, például mik vagyunk mi emberek, mit jelent embernek lenni, ki vagyok én, mi a célja az egész létünknek/mi a célja embernek lenni; mi az, hogy lét??"
Kibogozhatatlan, feloldhatatlan logikai hurkok formájában törnek elő ezek a gondolatok és úgy érzem,hogy az őrületbe kergetnek. Talán az indukálhatta mindezt,hogy az utóbbi 1 évben aktívabban kezdtem foglalkozni filozófiai témákkal, különösen az ún. "szimulált valóság" hipotézisével (mely szerint az általunk érzékelt világ nem egyéb, mint egy számítógépes szimuláció eredménye). valószínűleg annyira rápörögtem a témára,hogy egy idő után teljesen beszippantotta az elmémet. Valamint a látókörömbe kerültek mostanában bizonyos filozófiai fejtegetések Descartes híres "cogito ergo sum"-tételével kapcsolatban, ez pedig még mélyebbre taszított az őrület mocsarában. Talán gyerekes hozzáállás, de kifejezett haragot érzek a filozófusok irányába, amiért semmiféle értelmes konklúziót, megoldás soha meg nem fogalmazva, a zavaros, egymásnak is ellentmondó eszméikkel bombázzák a világot, borzalmas lelki szenvedéseket okozva ezzel rengeteg embernek.
Frontinnal és alkohollal próbálom kezelni ezeket a szorongásos állapotokat. Sajnos ez utóbbi kezd komolyabb függőségbe, egyfajta "light" alkoholizmusba fordulni. Tisztában vagyok a dolog önpusztító és társadalmilag elítélendő mivoltával, de egyszerűen nem találtam semmi mást, ami használna.Még mindig jobb alkoholbetegnek lenni, mint totálisan széthullott elmével élni.
Családi, rokoni kapcsolataim katasztrofális állapotban vannak, a munkahelyemen is rengeteg stressz ér, folyamatosan anyagi problémákkal, létbizonytalansággal küzdünk a párommal, mely valószínűleg nagyban hozzájárul a szorongások kifejlődéséhez. Az öngyilkosság gondolata is komolyan foglalkoztat, de a félelem, az ismeretlentől való félelem egyelőre visszatart, illetve valószínűleg a keresztény előéletemből származó gátlás, mely, mint ismert, bűnként tekint az öngyilkosságra.
Röviden ennyi. Aki olvassa még ezt a blogot, írhatna néhány sort a hogylétéről, az életéről, az esetleges javulásról,terápiáról, gyógyulási módszerekről, stb. Úgy vettem észre, hogy (hozzám hasonlóan) mások beszámolói, illetve a közös eszmecserék sokat segítenek a DP/DR-ben szenvedőknek.
@Gábor1983: Szia Gábor. Én is hasonló problémákkal küzdök. 21 éves leszek. Jól esne beszélgetni egy olyan emberrel aki ugyan ezen a dolgon megy keresztül.
Sziasztok, én 34 éves vagyok, és 18 éves koromtól vagyok pánik beteg, DR tunetekkel. Elég eros DR tuneteim szoknak lenni, és mai napig nemtudom hogy ezek a pánik betegség velejároi vagy sem. Húllámzó egyébként az álapotom, nyáron a legtunetmentesebb, és ilyenkor télen csap le legtobnyire a legerosebben. Mult éven például pont a karácsonyi unnepek alatt kezdodott kb.2 éves DR tunetmentes idoszak után, és most is azon félek elore hogy nehogy az éven is elrontsa az unnepeket. Nálam mindég úgy kezdodik hogy egyszercsak elkezdek gondolkodni, elmélkedni olyan dolgokon korulottunk amit nemtudunk ugysem megérteni, és ez a dolog elkezd engem gyotorni, szorongásokat okozni, minden percen bennem van az az érzés hogy nemreális világban élek, nemtudom megérteni pld. az ido, és a tér fogalmát, elkezdek eltávolodni ettol a világtól pedig tudom hogy csak bennem valtozott meg valami, nem a kornyezetemben. Borzalmas érzés, és anyira berogzodnek ezek a fejembe, hogy egész nap próbálom megérteni ezeket a dolgokat, mégjobban beleméjulok és csak rosszabb és rosszab lesz ettol, pedig a lényeg ahogy már ti is irtátok elobb, nemfoglalkozni ezekkel. Nagyon nehéz. Kb. május végén lettem már jobban, de AD-t nemszedek, sportal, a kertemmel és más foglalkozással próbálom eluzni ezt a borzalmat, no meg persze Xanax nelkul sosem megyek sehova, persze csak a leggyengébet szedem, és csak ha rám jon a pánik vagy erosebb szorongás. Már nemhiszem hogy valaha teljesen kigyógyulok, próbálok vele megtanulni élni, csak már nagyon jó volna ha végre írna valaki olyan is, aki már pld. 60 éves és ilyesmi tunetekkel még mindég éldegél ezen a világon :-), megnyugodnék. Szurkolok nektek mindenkinek, tartsatok ki, boldog karácsonyi unnepeket kívánok mindenkinek! (Ja és bocsi a helyesírásért, Szlovákiából írok és a billentyuzetem is szlovák.)
Sziasztok.. de jó hogy megtaláltam ezt a blogot..
remelem még válaszoltok :) segítsük egymást..
nálam is nagyjábol ez a helyzet..
4 éve kezdődött.. én frontint szedek reggel este, de még így is elérnek ezek a tünetek.. borzalom..
25 éves vagyok, és hullámvasút az életem, hol fent hol lent..
rengeteget dolgozok, ki vagyok merülve, a családi életem is borzasztó stresszes..
Folyamatosan a skizofréniátol rettegek én is hogy be fogok kattanni..
voltam pszichológusnál, szerinte ki vagyom merülve teljesen azért produkálom ezeket a tüneteket.. a háziorvos szintén ezt mondja, és egy pszichiáter is.. nagyon nehéz.. tartsunk ki.. mindenkinek van kiért, és miért! Írjatok
Sziasztok! (18 L)
Nálam is hasonló tűntek jelentkeztek, kb egy hónapja.
Voltam én is pánikbeteg, és voltak szorongó időszakaim. De viszonylag gyorsan megküzdöttem velük és látszólag sikerült tovább lépnem.... De egy hónapja nálam is hasonló tűntek jelentkeztek.
Voltak előtte rosszulléteim, vizsgák előtt főleg. Aztán rámtör a szorongás és a dp/dr, félelem, pánik, kényszergondolatok, ahogy kell :D első hétben amikor ezek a tünetek jelentkeztek, nem is akartam ébren lenni, így folyamatosan csak aludtam. Aztán ezt sem bírtam már tovább, próbáltam lekötni magam, beszélni róla, közelieknek és pszichológusnak is(aki nem segített semennyit sem). De, ha csak pár napra is, de jól voltam. Aztán egy hete újra elkezdődött ez az egész, és már nagyon rosszul viselem, félek, hogy bekattanok:( ja, és egyébként nyugtatókat sem szedek.
(bocsi, ha kicsit összefüggéstelen az írásom :D) Ti azóta, hogy vagyok? Sikerült ezzel megbírkózni?
@lelencgyerek: Szia! Érdekes amit írsz, legelőször nekem is kb. 10 éves koromban jelentkezett ez a külvilági érzés, de ami furcsa, hogy akkor nem ijesztett meg, sőt inkább különlegesnek éreztem magam, hogy én így is tudok érezni. Majd sok évre rá, amikor ezt a blogot is indítottam, sokkal intenzívebb, félelmetes tünetekkel jelentkezett, úgy hogy addigra már több éve pánikbeteg, szorongó voltam. Amit ebből csak ki akarok hozni, hogy mekkora szerepe van annak, hogy az ember milyen gondolatokat társít egy érzés mellé.
Az internet egyébként hatalmas áldás, de átok is lehet. Emlékszem milyen rémsztorikat olvastam a dp-ről, amit akkor szentírásnak vettem, és az amúgy is már beszűkült látókörű, szorongó elmémnek még kilátástalanabb jövőképet vázolt fel...
Amiben szinte biztos vagyok - ha dp-t a szorongás okozza- a gyógyszerek csak ideig, óráig segítenek. Hogy meg lehet-e ettől az érzéstől végleg szabadulni? Nem tudom. Vagyis igen és nem. Szerintem ez egyéntől függ, hogy mennyire tudja ezt az érzést helyén kezelni. Viszont a hajlam ott van bennünk, lehet évekre eltűnik, mint ahogy ez az esetben is történt, majd valamilyen esemény hatására újra előjön. Nekem az elején még a gondolat is rémisztő volt, hogy életem végéig így maradok, de elkezdtem vele megbékélni vagyis elfogadni. A mai napig, a szorongásom intenzitásától függően, rámtör a dp, viszont elengedem, nem foglalkozok vele és a tünetek is így jóval mérsékeltebbek.
Eltelt egy kis idő a kommented óta, most hogy érzed magad? Kaptál segítséget?
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a bejegyzésre, mivel úgy látszik valaki leírta a tüneteimet :). Én 29 éves vagyok és legelőször kb. 10 éves koromban törtek rám ezek a tünetek, de akkor még nem tudtam megnevezni az ellenséget, így csak "furcsa érzés" maradt. Szüleim vittek egyik orvostól a másikig, de nem sokra jutottunk, majd szép lassan, kb. kamaszkorom elejéig rendbe jöttem, bár sose mertem volna azt mondani, hogy ez az érzés teljesen elmúlt, de jól voltam. Érdekes módon alig emlékszem erre az időszakra, kivéve a legelső napot, amikor ez előjött. Egy második "löket" érkezett 2009 elején, ekkor régi ismerősként tört rám a deperszonalizáció, derealizáció, pánik, szorongás. Borzalmas volt, elkezdtem pszichiáterhez, pszichológushoz járni és nyugtatók, antidepresszáns, vagy csak az idő segítségével kb másfél áv múlva már nem szedtem gyógyszert és orvoshoz se kellett visszajárnom, rendbe jöttem. És íme, évek után, ez év szeptemberétől újra rajtam ez a gyötrelem, ráadásul külföldön. egyedül élve (párom otthon). Holnap megyek a helyi pszichiátriai központba, ahol majd remélem tudnak segíteni.
Egyébként most, hogy már több nyelvet beszélek és az internet is itt van, döbbenetes tényleg, hogy míg angolul, franciául rengeteg információ található, a magyar oldalakon annál kevesebb. Ezeket keresgélve találtam erre a blogra is és nagyon örülök, hogy legalább ez létezik, én is hasonlónak az elkészítésén gondolkodtam.
Szóval én nagyon örülnék, ha mi, akik ebbe a cipőben járunk itt meg tudjuk osztani az élményeinket, problémáinkat. Én itt leírtam tömören az én kis sztorimat, gondoljátok, hogy ettől meg lehet egyszer végleg szabadulni?
@Victoriatailor7: Szia!
Először is tudatosítsd magadban, hogy ez nem betegség amiből meg kell gyógyulni :)
Én a mai napig szoktam "külvilági" lenni. Egyetlen dolog változott azóta, az pedig a hozzáállásom. A tüneteim sokat mérséklődtek, pusztán azáltal hogy nem tulajdonítok nekik akkor jelentőséget, mint anno. Ezt egyébként a legnehezebb megtanulni, mert időre van szükség.
Neked mióta tart ez az állapot?
deperszonalizáció
Szorongás és a velejárók
Utolsó kommentek:
Ferdinandus 2018.09.29. 17:52:58
úgy vettem észre,hogy a fórumozás, eszmecsere nekem is sokat segít. az angol nem probléma, de valamiért még hatékonyabb, ha az anyanyelvemen olvashatom el mások tapasztalatait (ezért is örülök ennyire ennek a blognak). a pánikrohamokkal ugyanúgy vagyok, ahogy te is. szinte már örülök, ha időnként visszatérnek a klasszikus pánikrohamok,mert ilyenkor a DP/DR tünetek valamelyest alábbhagynak. olyan mintha a két jelenség intenzitásának szorzata állandó lenne. :-)
az ún. "külvilági" érzések mostanában nem annyira jellemzőek, inkább valamiféle szekunder hatások, melyeket, amelyekhez hasonlóakat néhány korábbi bejegyzésedben te is felsorolsz. nyomasztó, filozófiai jellegű problémák és kételyek gyötörnek folyamatosan és olyan, mintha az érzelmeim és a gondolataim struktúrája gyökeresen megváltozott volna (lásd. az általad említett "új operációs rendszer"-hasonlat). sokszor azt tapasztalom, hogy hirtelen mintha valamilyen logikai pozitív visszacsatolásba kerülnének a gondolataim, majd egyre gyorsabban és gyorsabban váltakozni kezdenek. ezt nagyon erős rosszullét kíséri,melyből csak mesterséges figyelemeltereléssel lehet kitörni.
végül megosztok néhány számomra bevált praktikát én is, hátha segítség lehet másoknak:
- pozitív, amolyan harmóniát sugárzó, "gyógyító" filozófiai írások olvasása. nehéz ilyet találni, mivel a filozófiai fejtegetések általában csak még lejjebb húzzák az elmét az őrületben. elsősorban a tradicionális vallásokkal kapcsolatos lelkiségi írások, illetve a metafizikai tradicionalizmus szellemi hátteréhez köthető elmélkedések tartoznak ide. úgy vettem észre, hogy a szorongató gondolatokat inkább az általam disszonánsnak, kifordultnak látott modern és posztmodern filozófia indukálja. véletlenül találtam is egy oldalt, itt (és az itt idézett íróktól) egész jó gondolatokat lehet olvasni: www.arsnaturae.hu
- zeneterápia klasszikus zenével
- tudományos cikkek, könyvek olvasása. a tudomány összefüggéseinek szemlélése szilárd, biztonságot nyújtó szellemi talajt biztosít a képlékeny mocsárral szemben.
- rendszeres testmozgás, természetjárás
Bejegyzés: A deperszonalizáció
ebiubi 2018.09.22. 22:44:10
A mai napig szoktam külvilági lenne - pl, most is, mert újabban a hirtelen időjárás változás is kihozza - csak már közel nem olyan intenzitással jön elő, mint anno amikor ezt a blogot elkezdtem. Mostanában a pánikroham ami felerősödőtt a szorongásos tüneteimből, pedig pár éve, az első dp-s időszakomban meg visszasírtam, hogy inkább az, mint a külvilágiság:D
Tudom, hogy nehéz és nagyon elkeserítő tud lenni, ez az állapot, de értsd meg ez egy tünet, nem ezt kell meggyógyítani, hanem azon az életvitelen kell változtatni, ami ezt előidézte. Mi újság amúgy? Sikerült valamelyik stresszfaktort (családban, munkában) mérsékelni?
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Ferdinandus 2018.09.09. 00:49:52
megkérdezhetem, hogy te hogy érzed magad mostanában? illetve van valamiféle módszer (terápia, bármi), mely a "tünetek" enyhülését hozta számodra?
Bejegyzés: A deperszonalizáció
ebiubi 2018.08.30. 22:23:37
Bejegyzés: A deperszonalizáció
ebiubi 2018.08.30. 21:51:13
Az alkohol valóban csodás szorongásoldó, egészen addig amik nem az okozója. Kezdem azt érezni, ahogy idősebb leszek, egyre több mindentől kapok pánikrohamot, konkrétan már attól is ha a fejembe száll a pia:D De, a lényeg, és Te magad is jól tudod az alkohol csak tünetet kezel. És nem, nem szeretnél alkohol függő lenni. Amúgy az alkoholfüggőség, magától nem alakul ki, általában minding van valamilyen testi, lelki betegség a háttérben. Azt írod nem találtál semmi mást ami használna, de mikkel próbálkoztál? Terápia, esetleg gyógyszer?
Kérlek, az öngyilkosságot verd ki a fejedből!! A szorongásra való hajlam (nem áltatom magam én sem) bizonyos emberekbe kódolva vannak. Viszont nem ennyire fekete-fehér a dolog, ahogy azt mi szorongó emberek látjuk. A gondolkodásunk az ami k***a szar :( Abban biztos vagyok, hogy a szorogásomat nem fogom kinőni, nem múlik el soha, szedhetek bármilyen gyógyszert, de már nem is ez a cél. Mert kit érdekel, ha olyan betegséged van, amit kordában tudsz tartani. Gondolj bele mennyi ilyen ember! Próbáld megtalálni a békét, és elfogadni, hogy igen, neked valószínű - ahogy nekem is - az a kereszted, hogy szorongó típus vagy. Lesznek is bőven még pocsék napjaid :) A magánéleted nem ismerem, és nem is akarom a pszichológus szerepét játszani, de ne törődj bele, ha valami szar. Írtad a melód nagyon stresszes, a családdal is rossz a kapcsolat. Szerinted hogyan tudnál jelenlegi helyzeteden változtatni? A sok stresszkeltő tényező közül, mit gondolsz melyik lehetne a legkönnyebben megoldani? Ezeket nem azért kérdezem, hogy nekem válaszold meg, hanem elsősorban magadnak. Kitartás!
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Gábor1983 2018.08.17. 10:04:38
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Ferdinandus 2018.06.16. 16:39:16
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Ferdinandus 2018.06.16. 16:35:43
Kibogozhatatlan, feloldhatatlan logikai hurkok formájában törnek elő ezek a gondolatok és úgy érzem,hogy az őrületbe kergetnek. Talán az indukálhatta mindezt,hogy az utóbbi 1 évben aktívabban kezdtem foglalkozni filozófiai témákkal, különösen az ún. "szimulált valóság" hipotézisével (mely szerint az általunk érzékelt világ nem egyéb, mint egy számítógépes szimuláció eredménye). valószínűleg annyira rápörögtem a témára,hogy egy idő után teljesen beszippantotta az elmémet. Valamint a látókörömbe kerültek mostanában bizonyos filozófiai fejtegetések Descartes híres "cogito ergo sum"-tételével kapcsolatban, ez pedig még mélyebbre taszított az őrület mocsarában. Talán gyerekes hozzáállás, de kifejezett haragot érzek a filozófusok irányába, amiért semmiféle értelmes konklúziót, megoldás soha meg nem fogalmazva, a zavaros, egymásnak is ellentmondó eszméikkel bombázzák a világot, borzalmas lelki szenvedéseket okozva ezzel rengeteg embernek.
Frontinnal és alkohollal próbálom kezelni ezeket a szorongásos állapotokat. Sajnos ez utóbbi kezd komolyabb függőségbe, egyfajta "light" alkoholizmusba fordulni. Tisztában vagyok a dolog önpusztító és társadalmilag elítélendő mivoltával, de egyszerűen nem találtam semmi mást, ami használna.Még mindig jobb alkoholbetegnek lenni, mint totálisan széthullott elmével élni.
Családi, rokoni kapcsolataim katasztrofális állapotban vannak, a munkahelyemen is rengeteg stressz ér, folyamatosan anyagi problémákkal, létbizonytalansággal küzdünk a párommal, mely valószínűleg nagyban hozzájárul a szorongások kifejlődéséhez. Az öngyilkosság gondolata is komolyan foglalkoztat, de a félelem, az ismeretlentől való félelem egyelőre visszatart, illetve valószínűleg a keresztény előéletemből származó gátlás, mely, mint ismert, bűnként tekint az öngyilkosságra.
Röviden ennyi. Aki olvassa még ezt a blogot, írhatna néhány sort a hogylétéről, az életéről, az esetleges javulásról,terápiáról, gyógyulási módszerekről, stb. Úgy vettem észre, hogy (hozzám hasonlóan) mások beszámolói, illetve a közös eszmecserék sokat segítenek a DP/DR-ben szenvedőknek.
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Ferdinandus 2018.06.16. 15:57:46
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Zsanett Lichtenfeld 2018.04.21. 16:30:04
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Zsanett Lichtenfeld 2018.04.21. 16:17:01
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Gábor1983 2018.02.28. 21:37:14
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Olesz27 2018.02.25. 23:59:04
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Gábor1983 2017.12.17. 22:03:54
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Lacii25 2017.09.15. 19:50:18
remelem még válaszoltok :) segítsük egymást..
nálam is nagyjábol ez a helyzet..
4 éve kezdődött.. én frontint szedek reggel este, de még így is elérnek ezek a tünetek.. borzalom..
25 éves vagyok, és hullámvasút az életem, hol fent hol lent..
rengeteget dolgozok, ki vagyok merülve, a családi életem is borzasztó stresszes..
Folyamatosan a skizofréniátol rettegek én is hogy be fogok kattanni..
voltam pszichológusnál, szerinte ki vagyom merülve teljesen azért produkálom ezeket a tüneteket.. a háziorvos szintén ezt mondja, és egy pszichiáter is.. nagyon nehéz.. tartsunk ki.. mindenkinek van kiért, és miért! Írjatok
Bejegyzés: A deperszonalizáció
Krisztyíná 2017.08.11. 13:10:38
Nálam is hasonló tűntek jelentkeztek, kb egy hónapja.
Voltam én is pánikbeteg, és voltak szorongó időszakaim. De viszonylag gyorsan megküzdöttem velük és látszólag sikerült tovább lépnem.... De egy hónapja nálam is hasonló tűntek jelentkeztek.
Voltak előtte rosszulléteim, vizsgák előtt főleg. Aztán rámtör a szorongás és a dp/dr, félelem, pánik, kényszergondolatok, ahogy kell :D első hétben amikor ezek a tünetek jelentkeztek, nem is akartam ébren lenni, így folyamatosan csak aludtam. Aztán ezt sem bírtam már tovább, próbáltam lekötni magam, beszélni róla, közelieknek és pszichológusnak is(aki nem segített semennyit sem). De, ha csak pár napra is, de jól voltam. Aztán egy hete újra elkezdődött ez az egész, és már nagyon rosszul viselem, félek, hogy bekattanok:( ja, és egyébként nyugtatókat sem szedek.
(bocsi, ha kicsit összefüggéstelen az írásom :D) Ti azóta, hogy vagyok? Sikerült ezzel megbírkózni?
Bejegyzés: A deperszonalizáció
madicken 2017.06.15. 23:27:38
Bejegyzés: Kitörni a burokból
ebiubi 2017.01.02. 22:23:12
Az internet egyébként hatalmas áldás, de átok is lehet. Emlékszem milyen rémsztorikat olvastam a dp-ről, amit akkor szentírásnak vettem, és az amúgy is már beszűkült látókörű, szorongó elmémnek még kilátástalanabb jövőképet vázolt fel...
Amiben szinte biztos vagyok - ha dp-t a szorongás okozza- a gyógyszerek csak ideig, óráig segítenek. Hogy meg lehet-e ettől az érzéstől végleg szabadulni? Nem tudom. Vagyis igen és nem. Szerintem ez egyéntől függ, hogy mennyire tudja ezt az érzést helyén kezelni. Viszont a hajlam ott van bennünk, lehet évekre eltűnik, mint ahogy ez az esetben is történt, majd valamilyen esemény hatására újra előjön. Nekem az elején még a gondolat is rémisztő volt, hogy életem végéig így maradok, de elkezdtem vele megbékélni vagyis elfogadni. A mai napig, a szorongásom intenzitásától függően, rámtör a dp, viszont elengedem, nem foglalkozok vele és a tünetek is így jóval mérsékeltebbek.
Eltelt egy kis idő a kommented óta, most hogy érzed magad? Kaptál segítséget?
Bejegyzés: A deperszonalizáció
lelencgyerek 2016.11.15. 15:33:27
Egyébként most, hogy már több nyelvet beszélek és az internet is itt van, döbbenetes tényleg, hogy míg angolul, franciául rengeteg információ található, a magyar oldalakon annál kevesebb. Ezeket keresgélve találtam erre a blogra is és nagyon örülök, hogy legalább ez létezik, én is hasonlónak az elkészítésén gondolkodtam.
Szóval én nagyon örülnék, ha mi, akik ebbe a cipőben járunk itt meg tudjuk osztani az élményeinket, problémáinkat. Én itt leírtam tömören az én kis sztorimat, gondoljátok, hogy ettől meg lehet egyszer végleg szabadulni?
Bejegyzés: A deperszonalizáció
ebiubi 2016.09.11. 19:28:05
Először is tudatosítsd magadban, hogy ez nem betegség amiből meg kell gyógyulni :)
Én a mai napig szoktam "külvilági" lenni. Egyetlen dolog változott azóta, az pedig a hozzáállásom. A tüneteim sokat mérséklődtek, pusztán azáltal hogy nem tulajdonítok nekik akkor jelentőséget, mint anno. Ezt egyébként a legnehezebb megtanulni, mert időre van szükség.
Neked mióta tart ez az állapot?
Bejegyzés: A deperszonalizáció